Túl lenni rajta…

Engem a mai napra, délelőttre osztottak be, így már rég túl is vagyok az előadásomon. Ilyenkor mindig olyan gyorsan telik az idő, az ember azt érzi, hogy szinte szalad. Szóval eltelt. És ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban. Mert hát az ember utólag mindig sokkal bölcsebb és jobban átgondolja mit is kellett volna válaszolni a kérdésre. De meg kell mondjam őszintén, hogy ez az egyik gyenge pontom, ugyanis akármennyire bagatell a kérdés, annyira ráfeszülök, hogy nem esik le mit is kéne válaszolni. Nem tudom átkapcsolni az agyamban azt a “gombot” ami azért felel, hogy ne stresszeljek rá ennyire az ilyen típusú előadásokra, megmérettetésekre. Valahogy szívemen viselem, hogy ha van tétje, ha nincs mindenképpen jól sikerüljön, mert szeretem hogy ha valami tőlem származik (legyen az előadás, vagy írásos munka, pl. jegyzőkönyv) akkor arra évekkel később is úgy nézzek vissza, hogy az visszatekintve is jó munka volt. Szóval így állunk! De még nincs vége a napnak (sem a világnak, ha esetleg nagyon világvége hangulata lett volna idáig a bejegyzésemnek) este ugyanis hajós bankettre megyünk, ahol lesz eszem-iszom dínom-dánom, amit nagyon várok mert szerintem egy remek levezetése és lezárása lesz ennek az eseménynek.

De azt sem felejthetjük el, hogy a “nagyja” még hátra van, hiszen az eredményeket csak holnap az eredményhirdetéssel egybekötött záróünnepségen fogjuk megtudni, amikor átadásra kerül a Staféta a következő OTDK-t rendező intézménynek! Aki teheti jöjjön el este a hajós bankettre, biztosan mindenkire ráfér egy kis lazítás és nem utolsó sorban ez egy tök jó alkalom a kapcsolatépítésre!

Kállai Dóri, OTDK résztvevő